Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irgalmas, irgalmazz!

2010.05.07

                    IRGALMAS,  IRGALMAZZ!


                    Fájós lábam két hónapig
                    Jó pár helyen vizsgálgatták,
                    Most már biztos, hogy porckorong,
                    Röntgen, MR kimutatták.


                    A kórház, ahol elfektettek,
                    ORFI-ból lett Irgalmasok,
                    Nem nyaralás itt az élet,
                    A kezelések mozgalmasok.


                    Műtét helyett jöttem ide,
                    A gyógyulás még illúzió,
                    De már kicsit jobb a lábam,
                    Ezt tudja két infúzió.


                    A korábbi gyógyszerekkel
                    Csoszogva alig haladtam,
                    A „konzervatív kezeléstől”
                    Ma pedig majdnem szaladtam.


                    A beteg már sokat javult,
                    Bármily erős már a lába,
                    Nyomja, nyomja nem nyílik ki
                    A lábpedálos szemétláda.


                    Ha valaki beledobja
                    Maradékát, aludt tejét,
                    Kézzel lehet csak felnyitni
                    Rozsdásodó pléh tetejét.


                    Az illemhely szépséghibás,
                    Bár ablaka nincs bezúzva,
                    Bármikor mentem WC-re,
                    A kagyló nem volt lehúzva.


                    Érdekes a férfi WC,
                    Azon sokszor nők csücsülnek,
                    S mert piszoár sincsen benne,
                    A fiúk, bácsik hol fütyülnek?
A reggeli tablettáknak
                    Délben adták oda felét,
                    Reklamáltam és megkaptam,
                    Kovács néni szívgyógyszerét.


                    Az itt kezelt leányoknak
                    A lift előtt nagy a sora,
                    Mert csajainknak 90 év
                    Az átlagos életkora


                    Három liften három tábla,
                    Szemeid majd kibökik,
                    Nagy betűkkel rá van írva:
                    A FELVONÓ NEM MŰKÖDIK.


                    Nem unalmas itt az élet,
                    Gyorsan telnek a napok,
                    Mindenfelé szaladgálok,
                    Mert nyolc kezelést kapok.


                    Buborékos vízben ázom,
                    Ez az öreg Tangentor,
                    Simogat a víz selymesen,
                    Jobb lenne ez Zsókától.


                    Gerincem, ha bizsergetik,
                    Rögtön tudom hangját hallván,
                    Nem lehet ez más kezelés,
                    Csak a csípős „stabil galván”.


                    Ha lenne egy kis szamaram,
                    Úgy hívnám, hogy Ferenc-ia,
                    Még két drót megy a hátamba:
                    Ez az interferencia.


                    Álmaimban sokszor eszem
                    Füstölt csülköt tormával,
                    Reggel mivel ébredek fel?
                    Váll-és gerinc tornával.
                    Masszázs is van programunkban,
                    Ettől leszek én hiú,
                    Jobb lenne, ha lány masszna meg,
                    Nem pedig egy vén fiú.


                    Kórházunkat tatarozzák,
                    Megkezdték a vakolást,
                    Porfelhőben kapjuk néha,
A hideg Ritex-pakolást.


Infúzió folyik belém,
Vízhajtóval ki kell bírni,
Hogyha ilyen lassan csöpög,
Biztos be fogok pisilni.


Ágyszomszédom Polgár Sanyi,
Nincs okosabb nálánál,
Most figyelj, mert űrkutató
Az USA-beli NASA-nál.

Gimnazista kora óta
Áhítja e jó kis állást,
Sok munkával már elérte,
Tervezi a Marsra-szállást.


Karcsi-Sanyi-Frici trió
Kórházunknak élcsapatja,
Károly jó kis pálinkája
A zsíros kaját szétcsapatja.


Étkezőben ebédelünk,
Nem ágy fölé betolt deszkán,
Ablaka, ha tiszta lenne,
Látszana a Duna, s Pest ám.


Örülök, hogy tolonganak,
Kik meg akarnak látogatni,
Farkas Andris üveggel jött,
Lehetne itt borozgatni?
Takarítónk azt gondolja,
Stramm vagyok, de biztos árva,
Vágyakoztam egy kis nassra,
De a büfé be volt zárva.


Így történt – mint Irgalmas lány –
Adott nekem müzlit, kekszet,
Nem pedig a vaságyunkon
Irgalmatlan esti szexet.


A hétvégi haza-kérést
Frici bácsi megszenvedte,
De az orvos vasárnapra,
Tíztől négyig elengedte.


Könyörögtünk, engedjenek,
Csak a temetőbe megyünk,
Emlékezzünk, imádkozzunk,
Kik elmentek, velük legyünk.


Felnézünk és látjuk Őket
Az ég őszi kékjében,
Kik ott vannak azt kívánjuk:
Nyugodjanak békében!


Együtt van az egész család,
Térjünk vissza múltból mába,
A temetőből beruccanunk
Óbudán egy kiskocsmába.


Itt vagyunk a Zöld Kapuban,
Áraitól nyílik bicskánk,
Maradékot hazavinni,
Készen áll már a talicskánk.


Így ér véget kórház-versem,
Átköthetné egy szép masni,
Kár, hogy a nagy zsivaj miatt
Nem tudtam ott felolvasni.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.