Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betegségem története

2010.05.08

BETEGSÉGEM TÖRTÉNETE

Egy szép augusztusi reggel
Zsókánál a füvet nyírtam,
Másnap, mikor felébredtem,
Már lépni alig bírtam.

Párom vitt az ügyelere,
Ott kaptam egy piciny szurit,
Azt hittem, hogy ezzel máris
Megúsztam az egész bulit.

Háziorvos következett,
De ő szabit vett ki mára,
Helyettese tanácstalan,
Elküldött a reumára.

Reumán az orvosomnak
Éppen nagyon fájt a foga,
Főnöke lett a vizsgálóm,
Be is kopogtattam oda.

Egyértelmű volt a döntés,
Nem lehet ez semmi más,
Csak egy kicsi becsípődés,
Vagy tán ideggyulladás?

Kaptam tőle tablettákat,
Különféle porokat,
A fájdalmam talán csökkent,
De nem ihattam borokat.

Sántítottam továbbra is,
Gyógyulásom illúzió,
De már kicsit jobban megyek,
Ezt tudja hat infúzió.

Hatszor folyt belém a nedű,
Hatszor mentem taxival,
Nem volt olcsó, de hatásos,
Nem járt semmi faxnival.

Mi az, talán meggyógyultam,
Vagy ez itt már a Mennyország?
Most fogunk a mennybe menni:
Tizenkét nap Spanyolország.

Nem csak nekem lógott nyelvem,
Az egész busznak fájt a lába,
Kirándultunk Hispánia
Huszonegy szép városába.

Hazajöttünk, még jobban fájt,
A reumán megállt az ész,
Így hát ők is tovább dobtak,
Jöjjön már az idegsebész!

Kellene egy profi kórház,
A protekció sokat ér,
Megvan, ő az, régi haver,
Az ORFI-ből a Tihamér.

Soron kívül így lett két hét
Az Irgalmas-terápia,
Konzervatív kezelésnél
Kaja jár csak és nem pia.

Hárman voltunk egy szobában,
Csoszogó vén vitézek,
Más versemben írtam róluk,
Ezt, amit most idézek:

“Karcsi-Sanyi-Frici trió
Kórházunknak élcsapatja,
Károly jó kis pálinkája
A zsíros ételt szétcsapatja.”

Remélem, hogy mondatommal
Nem lesz senki, akit sértek,
Torna, masszázs, vízi-kúrák
Egy fabatkát talán értek.

Két hét után reklamáltam,
De senki sem volt meghatva,
Hová küldtek megint tovább?
Hát az ideggyógyászatra.

Ott futtában megvizsgáltak,
Nem voltam én idegen,
Ha mégis találtak hibát,
Az orvost hagyta hidegen.

Három hetet kellett várni,
Nem mentünk mi semerre,
Míg rá került rossz gerincem
A csúcstechnika MR-re.

Hoztam, vittem MR-CD-t,
Mint a korsó jár a kútra,
Idegsebész Intézetbe,
Az Amerikai útra.

Meghozták a végső döntést,
Nem kell hozzá nagyon sok érv,
Az MR egyből kimutatta,
Betegségem: porckorong-sérv.

Aki engem operálna,
Itt sincs, rohan, öltözik,
Hová megy el szép hazánkból?
Angliába költözik.

Megnevezte helyettesét,
Úgy hívják, hogy Markia,
Szimpatikus fiatal srác,
A műtét után már: szia!

Az operálást jaasolja,
Beszéljek az altatóval,
A doktornő oly rideg volt,
Nem kell tőle altatódal.

Röntgenre küld, EKG-ra,
Vérvételre, fogászatra,
S mert kapkodom a levegőt,
Alapos szív-vizsgálatra.

Másik lábam is megfájdult,
Most már kezdek nagyon félni,
Nem lesz túl jó kúszva-mászva
Még huszonöt évet élni.

De jó volna felszerelni
A lábamra két kereket,
Olyan bénán tudok járni,
Hogy kaptam járókeretet.

Külső kontrollt iktattunk be,
Bár az orvos nem volt ősöm,
Megkerestem, megtaláltam
Idegsebész ismerősöm.

Szerinte az idegsebész
Egy szakmunkás, de nem gyenge,
Ha megmondják, mit csináljon,
Veszi a kést, vág a penge.

Ajánlottak még egy orvost,
Mondja meg már mi a bajom,
Mert eddig cdak ugráltattak,
Mint dzsungelben a makimajom.

Jól megvizsgált, hajlítgatott,
Kinyújtott és megemelt,
Mert valami mást is sejtett,
Csináltatott még egy MR-t.

Gyorsan kell az újabb lelet,
Bár nem vérzek ezer sebből,
Csak két hétig kell rá várni,
Ha fizetem én ezt zsebből.

Este lett kész, máris vittük
A CD-lemezt Markiának,
De lehet, hogy ilyen későn,
Mesét mond már a fiának.

A porckorong-sérvem mellett
Van két ideg-szűkület,
Kétszer kell majd operálni,
Ha így van, ez kész őrület.

Összült a konzílium,
Korai ég ekkor a gyász,
Mért fáj nagyon mindkét lábam,
Mondja meg az ideggyógyász.

Elmúlt már a Karácsony is,
Bevittek a Klinikára,
Elveszett a szép köntösöm,
Ez volt három napom ára.

Áramütéssel vizsgáltak,
“Szívembe markolt a sokk”,
Mert nem jó híreket hoztak
A mindentudó szakorvosok.

A grafikonok lerajzolták,
Bajom: neuropátia,
Nincsen erre semmi gyógymód,
Se tabletta, se jó pia.

Markia már eldöntötte:
Porckorong lesz operálva,
Így jövőre elmehetünk
Bálozni az Operába.

Páromnak jár sok köszönet,
Éjjel-nappal vitt a Zsóka,
Minden orvost ismer Pesten
Az aranyos kis Pözsóka.

Még négy nap, és itt a műtét,
- most ezt lehet hallani -
Az egészség ily gyorsan fog
Az ölembe hullani.

Két nap múlva már vért vesznek,
A tartalék vizsgálatnak.
Annyi vér kell a Fricinek,
Mint egy kisebb vadállatnak.

Bepakoltuk már a táskát,
S vittük volna futtában,
Csak a kellő vér nem volt még
A Péterfy utcában.

Egy hét mese Markiának:
Vér hol volt, vér hol nem volt,
A végén lett ágy is, vér is,
Lelkünkön nem esett több folt.

Új időpont egy hét múlva,
A műtét most már nagyon fontos,
De az ágyak elosztása
Akkor sem volt olyan pontos.

Megleltük hát osztályunkat,
Egy ágy sincs a zsúfolt tájon,
De találtunk egy üreset
A kicsit lazább Stroke osztályon.

Egy nappal a műtét előtt
Öngól-ötlet Markiának:
Ne csak porcot operáljunk,
Neki a gerinccsatornának!

Csinosabb lett az altató,
- a műtőben láttam állva -
Sokat nem nézhettem rajta,
Mert jól be volt bugyolálva.

Jól sikerült a két műtét,
- Az öngólt végül belőtte? -
Ugyanúgy fájtak lábaim,
Mint egy héttel előtte.

“Másnaposan” ráléphettem,
Majd folyamatos lett menésem,
Már futni is tudtam volna,
Ha elkap a hasmenésem.

Kiosztottak sok-sok gyógyszert,
Marokszámra kaptam őket,
Nem fájt itt, és nem fájt ott sem,
Így szédítem meg a nőket.

De később én szédelegtem
Mert összegyűltek hatásaik,
Szemétbe ment Mirapexin,
Concor, Protect és társaik.

Kinek nincsen tévéje,
Vagy nem néz televíziót,
Elmesélek nekik néhány
Rémálmot és víziót.

Először csak éjjel féltem,
Ritkán volt látomásomm,
Kalózhajó jött énfelém,
Fényében a sírom ásom.

Szigeten tett ki a hajó
Sötét várbörtönbe zártak,
SMS meg a családnak,
Furcsán nézve, de már vártak.

Aztán jött, hogy pislogással
Lámpát tudtam gyújtani,
Hogy a villany meddig égjen,
Azt is mertem nyújtani.

Sokszor az volt az érzésem,
Hogy hátamon macskák járnak,
Rókák a jobb sípcsontomon
Égő-fájó sebet rágnak.

Tengerben is volt éjszakám,
Jött felém sok mérges fóka,
Nagyon féltem, mert nem tudtam,
Részükről ez esti móka.

Nagy kalandunk volt Zsókával
Eljutni Dél-Afrikába,
A “live show” bár elmaradt,
Nem is lettem tőle kába.

Vőlegény már várt Londonban,
Ezt is én hallucináltam,
Szép beszéddel védtem Zsókát,
Így mindent visszacsináltam.

Korán meghalt a testvérem,
A jó Isten mér’ tette?
Csodatévő sógorom
Őt életre keltette.

Elgurult az egész kórház
Havas, jeges, hideg télen,
Kikötött mint sétahajó
Az aszfaltozott Lehel-téren.

A Nyugati pályaudvar
A rémségek éjszakáján:
Zsóka volt a rovar-lámpa,
Mászott rablók rőt szakállán.

Rémálmomban drága párom
Nem tudom mér’- elhagyott,
Bejött hozzám és megcsókolt,
Szívem dobbant száz nagyot.

Ha éles a kés a kézben,
Sokat tud az idegsebész,
De ha dilis a páciens,
Őnáluk is megáll az ész.

Elment az én józan eszem,
Ami maradt az is gyatra,
Ismételten bekerültem
A jó ideggyógyászatra.

Profik, kik itt gyógyítanak,
Nem egy szakadt felcser egylet,
Gyógyszereim mennyisége
Harminc helyett már csak egy lett.

Sikeresen folytatjuk
A gyógyszerszegény terápiát,
Csak egy a baj a tablettákkal,
Mikor ihatsz te rá piát?

Elhagyna a drága párom?
A kérdésem mily ostba,
Úgy szeretjük ismét egymást,
Mint eddig még soha, soha.

Volt még egy kis visszaesés,
Járkáltak még macskák, rókák,
De nem úsztak énfelém
Nagybajuszos sarki fókák.

Pszichiáter beszéltetett,
Meglepődött, hogy mit kapott,
Elmondtam, mit eddig írtam:
Ezt a hetvenegy versszakot.

Az újfajta gyógyszerezés
Kis agyamat megtekerte,
Most lett kész egy újabb versem,
Az a címe: Zsóka kertje.

Újra ott a kertben lenni,
Füvet nyírni, ez a vágyam,
Csak még egyszer elhagyhatnám
A kórházi betegágyam!

Kik jól vannak éjjel-nappal,
A kimenőt azok kapják,
Elmehettem ünnepelni
Kisunokám szülinapját.

A lábam még bírta ekkor,
Bot nélkül is tudtam menni,
A Haxen nevű bajor házban
Füstölt csülköt kértem enni.

Attól függ, hogy meddig leszek
Itt a neurológián,
Megjött-e az összes eszem,
Vagy még van itt némi hiány.

Míg ideért a pszichiáter,
Írtam már egy másik verset,
Érdemes volt sokat várni,
Mert vizsgált vagy másfél percet.

Jól vizsgáztam, meggyógyultam,
Örömöm nem folyton rumba,
Ha van hely, már mehetek is
Holnap szanatóriumba.

A hétvége két szép napját
Zsóka-kertben jól kibírtam,
Egy kicsikét napoztam is,
És két bokrot jól megnyírtam.

Nagy fájdalom nélkül járni,
Ez most az én legfőbb vágyam,
Budakeszi nem üzent még,
Mikor lesz ott üres ágyam.

Várják már a Frici bácsit
Eszi ezt, vagy nem eszi,
Elérhető távolban van
Az áhított Budakeszi.

Elindultunk csodát várni,
Reméljük, nem kísérlet,
Zsókán kívül velünk jött még
A Dóri-Marci kíséret.

Helyes nővérke fogadott,
Nem lehetett nagyon csacska,
Kékesszürke szemeivel
Olyan volt, mint egy vadmacska.

Az épület nagyon hosszú,
Ha kimegyek a folyosóra,
A szobától a felvonóig
Gyalog van vagy másfél óra.

Dizájnos a tervezése,
Nincs igaza, aki morog,
A kis hibáktól eltekintve
Mégis kacsalábon forog.

Mindennapos gyógytornánkhoz
Ergoterápiát kapunk,
Gyógyuljunk meg hát ezektől,
Nyitva áll a lelki kapunk!

Mit neveznek itt Ergónak:
A gyenge ujjak tornáit,
Csipeszeket tapogatunk,
Nem a nőknek formáit.

A gyógytornák helyszíneit
Jó, ha tudjuk, mi fán terem,
Van itt miből válogatni:
Ágy, erkély és tornaterem.

Délelőtti tornánk után
Kóvályogtam leverten,
Ezért egész délután
Az ágyamban hevertem.

Megtanulunk vizen járni,
Nem csak én vagyok a balek,
Két hét után elkezdődött
Az uszodai vízibalett.

Hogy én milyen kaját kapok,
Meg ne tudja azt egy hentes,
Mert hús az egy gramm sincs benne,
Úgy hívják hogy purinmentes.

Sok hó után tavasz csipog
A környező erdő mélyén,
Ebéd után napozgatok
Betegszobánk nagy erkélyén.

És mi van a járásommal?
Most kellene csodát tenni,
Jó lenne, ha egész nap már
Bot nélkül is tudnék menni.

De a lábam nem gyógyult meg,
Rúgnám már a kerek focit,
Egyelőre tologatom
Sántítva a “hordár-kocsit”.

Egy hét alatt négyszer tömni
Tán egy TSZ libászata?
Sose fogod kitalálni:
Ez a “szanink” fogászata.

Négyszer tömtek meg egy héten,
Ezért vagyok én ideges?
Nemcsak ezért, hanem azért,
Mert a tömés nem végleges.

A hétvége első napján
Gombánkra tojást ütöttünk,
Másnap pedig kinn a kertben
Nyárson szalonnát sütöttünk.

Tornáztam én rengeteget
Bordásfalnál, víz alatt,
Majdnem lefutottam a százat
Másodpercben tíz alatt.

Úgy áradt az én örömöm,
Mint a zúgó Potomac,
Mikor jött a Zsóka értem,
Eldobtam a botomat.

Egy szép áprilisi reggel
Széken ülve, ahogy bírtam
Ugyanúgy mint augusztusban,
Zsókánál a füvet nyírtam.

A csúcson jó abbahagyni,
Száz strófának itt a széle,
Remélem, hogy lesz még jobb is,
Itt a vége, fuss el véle.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.