Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adventi vers

2010.05.07

            ADVENTI  VERS


            Verset írok Neked e szép adventi hétvégén,
            Számadást csinálok, mint sokan így év végén,
            Kinézek a fagyos kertre, pihe-puhán hull a hó,
            Két nap telt el azóta, hogy itt járt a Télapó.


            Gyertyát gyújtott a Mikulás a kéményen,
            Felragyogott arcod az advent fényében,
            Nélküled két napig üres volt a világ,
            Nem színezte esténként sem pezsgő, sem virág.


            De már végre velem vagy, van aki vigyáz rám,
            Örökzöld a lelked, tested mint a márvány,
            Fohászodat nem hallja meg sem templom, sem mecset,
            Tán azért, mert beteg párod nem egy könnyű eset.


            Egyedül nem túl jó élni, valakit kellett keresni,
            Akit én szeretek, és ő is tud engem szeretni,
            Így indult a keresés egy társasbuszon  Londonból,
            Hol a magyar aranycsapat Puskás Öcsi-gólt tombolt.


            Utazáson jöttünk össze, szeretünk mi jönni-menni,
            Borpincében, tengerparton finomakat inni-enni,
            Spanyoloknál átrohantunk 21 szép városon,
            Kevesebbet gyalogolnánk itt Budafok-Hároson.


            Jártunk mi még Egyiptomban, Ázsiának török földjén,
            Prágában és Olaszhonban, Krétán s Korfu örökzöldjén,
            Elmondom most mindenkinek, ki szerelmes a hölgyébe,
            Elviszem majd Párizsba is és a Loire völgyébe.


            Hogy kerültem Hozzád, ésszel fel nem foghatom,
            Itt vagyok én tényleg, vagy csak álmodom?
            Kertedben ha körbejárok nézvén a sok virágot,
            Úgy érzem, hogy körbejártam az egész világot.
                  


            Egy másik versben megírtam  péntek estünk élményét,
            „Látom már a buszból házad, és rajta a kéményét,”
            Köszöntjük a hétvégét Törley pezsgővel,
            Félhomályban koccintok a Csodálatos Nővel.


            Ki nem tudta, megkérdezte: ki a Csodálatos Nő?
            Ki azóta megismerte, tudja már, hogy csakis Ő,
            Csodálatos egész lénye, lelke és a márvány teste,
            Ha nem vagyok ott Őnála, Rá gondolok egész este.


            Kerti munka s finom ebéd, ez volt lelkem minden vágya,
            De testem is örült annak, hogy lett puha hálóágya,
            Rózsát metszek, szőlőt kötök, lenyírom a füvet,
            Bogrács rotyog, szalonna sül, megrakom a tüzet.


            Vikit hozza iskolából, Csabit viszi dzsúdóra,
            Visszamegy majd délután is, ha lesz még egy táncóra,
            Sárát hozza az oviból, Barniért megy suliba,
            Grétát otthon babusgatja, így biztos nem lesz galiba.


            Segítene többet is, ha tudná, hol áll a feje,
            Ki tudja, azt hogy csinálja: még rám is marad ideje.
            Kórházba visz, orvostól hoz, jóságára van még érvem,
            Aggódik, hogy mikor műtik a nagyon fájó gerinc-sérvem.


            Kaptam Tőled mindent, amit csak adhattál,
            Adtam Neked mindent, amit csak kaphattál,
            Öt éves szerelmünk azóta is árad,
            Nem igaz a babona, hogy hét év után fárad.


            Az adventi gyertyafény mit mutat meg nekem?
            Az elmúlt öt évben szép volt az életem,
            De mit jósolnak előre a csillagok?
            Azt üzenik: örökre Veled maradok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.