Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsonyi kalács

2010.05.07

                                                     KARÁCSONYI  KALÁCS

    Zsóka négy féle süteményt készített Karácsonyra. Úgy tudom, először a hullámos szélű, hol soványka rombusz, hol dárda alakú hegyes kis sajtos-ropogósok születtek meg, ezután jött a cukorba hempergetett, patkó alakú, legendásan finom vaníliás kifli több tepsinyi mennyiségben, majd a sötétbarna csokis kockák, tetejükön gondosan válogatott, hibátlan féldió-gerezdekkel, végül az ünnep jelképe, a diós és mákos bélelésű, elmaradhatatlan karácsonyi kalács.
Nem bájgli, zsíros tésztából, amit mindenki csinál, hanem kelesztett, puffasztott, magasra dagadó kelt tésztából előállított, ősöktől örökölt receptű, fénylőhátú csigatekercs. Már a neve is az ünnepet jelzi, a karácsony/kalácsom rím fellelhető gyermekversekben éppúgy, mint karácsonyi énekekben, vagy mjúzikelek havas-szános jeleneteiben. Legkésőbb tehát a kalács készül, hiszen nem marad frissen sokáig, pontosan szentestére kell kisülnie. (Esetleg lehet egy kicsivel előbb is.) Ennek következtében az előkészületeket is elég 23-án megkezdeni, amikor a többi sütemény már glédában áll a kamrapolcon,  hosszúszobában,  hűtőszekrényben.
Mindenekelőtt kell hozzá sok dió és mák, amelyeket a segédkukta-ember különleges darálási tudományával  gyorsan lehet apróbb halmazállapotba hozni, hála az NDK gyártmányú, billenőkapcsolóval utólag ellátott kávédarálónak, és a bevizezve tapadó vákumtappancsos, időnként prézlidarálásra is kiválóan használható diódarálónak. Az aprítással hamar eltelt a délelőtt, teli a két áttetsző műanyagtál dióreszelékkel és olajossá lapított mákszemekkel, most jön hozzá a megfelelő mennyiségű kristálycukor. (Figyelem: csak kristálycukor jó!) Az előállított mennyiség három mákos kalács és két diós kalács készítéséhez lett pontosan kimérve, és beleszámítva, hogy a darálás közbeni nassolás (hibás, töppedt, fonnyadt, vagy földrehullott diódarabok, nem teljesen gömbölyű mákszemek megmentése) csak minimális  mértékben csökkentheti a tölteléknekvaló előre kikalkulált tömegét.
A segédmunkák elkészültével 24-én délelőtt végre megkezdődhet a várva-várt kalácssütés, amely körül segédkukta-emberünk már nem téblábolhatott, mert otthon éppen a talpba faragta a ragacsos gyantát folyamatosan csöpögtető, az alján kicsiny kanyart vető, így mindig ferdén álló  fenyőfa végét.
Ha nem mindenki ismeri, (bizonyára vannak ilyenek) azoknak most elmondom, hogy mi kell a jó kelt tészta készítéséhez: 1./ Meleg konyha. 2./ Szobahőmérsékletű liszt (de lehet konyhahőmérsékletű is). 3./ Friss élesztő. 4./ Sok-sok türelem, amíg feljön a tészta.
Ezeknek az alapszabályoknak a figyelembevételével készült a mi kalácsunk is, olyannyira, hogy a tészta csak dagadt, dagadt, puffadt, habosodott, burjánzott, ágaskodott, kitüremkedett, szétfolyt, de végül is sikerült megszelídíteni. Kinyújtás után jöttek bele a töltelékek, lekvárral, mazsolával, citromhéj-reszelékkel feldúsítva, majd csigává tekercselve. Kettő diós került a kis tepsibe, három mákos a nagyobbikba.  Még egy kis tojásfény a hátukra, így jutottak azután az előmelegített sütő mélyére. Ezzel kezdetét vette az ünnepi kalácsillat szétterjedése a lakásban, bekúszva a már két napja feldíszített karácsonyfa ágai közé is.
Délben ott sorakozott az öt aranysárga csigarúd frissen, puhán, illatosan, vihető belőlük Tündiékhez a szintén most elkészült halászlével együtt ebédre. Került a tésztából Gáborék asztalára is, ott  ünnepelvén együtt, meghitt családi körben a szentestét.
Jutott a kalácsból a másnapi ebédhez is, amelyen a segédkukta-ember családja tette tiszteletét, kiegészítve a másik három itthoni süteménnyel, és még további három vendég-hozta édességgel, hétre emelve ezzel az asztalon alig elférő ünnepi nassok számát. De maradt még harmadnapra is, amikor Zsóka gyermekei jöttek ünnepelni Ildi-féle finom bájgli kiséretében. Vittek a kalácsból a vendégek is, egy része a mélyhűtő mélyére került. Ám még így is megmaradt egy egész, gyönyörű, hibátlan mákos kalács, mi legyen vele. Meg kell enni mielőbb, mert gyorsan kiszárad. Otthoni fogyasztását azonban megakadályozzák az újévi fogyókúra-fogadkozások, így a mákos tekercs fóliába burkolva elszállításra kerül. Oda, ahol szükség van rá, oda, ahol éheznek, oda, ahová nem jutott.
Megáll az autó a kert mélyén  elbújó földszintes panelház kerítése előtt, Zsóka a havas udvaron át viszi a fóliás csomagocskát, és beadja az ajtón. Ismerős  erre, hiszen máskor is hozott már ide kinőtt kabátokat, megunt játékokat, kiolvasott könyveket. Ám most csodálkoztak az átvevők: karácsonyi kalácsot nem hozott még senki, soha.
Visszafelé jön a borókabokrokkal szegélyezett kanyargós kerti úton, nem látszik rajta különös elégedettség, miért is látszana, hiszen a segítés, az ajándékozás, az odaadás, a szolgálat, az adakozás, a jótékonyság, az önzetlenség, a családszeretet, benne van a lényében, a vérében, a génjeiben, ő ezért él leginkább, neki ez az élete.  Amikor kijön a mindig nyitott sárga rácsos kertkapun, még visszanéz a kerítésre csavarozott  táblácskára. Ez áll rajta:

                           Rákoskeresztúri Családsegítő Központ
                                        Nyitva: 09-18 óráig

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.