Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csodálatos nő

2010.05.07

                                                        A  CSODÁLATOS  NŐ
                                                        

    Tudta, hogy nincs más választása, 33 év után valahogy mégsem akart elválni az Ember. Pedig akkor már másfél éve külön éltek, az asszony hagyta ott váratlanul, szótlanul, csak egy mondatnyi cédulát hagyott a könyvespolcon.
    Az Ember nagyon egyedül maradt, de nem szeretett egyedül lenni. Egy társat keresett, akit szerethet, akivel megoszthatja életét, megbeszélhetik örömeiket, bánataikat.
    A Csodálatos Nő nyolc éve maradt magára szomorú módon, talán még ma sem tudja túltenni magát a történteken. Azóta magányos, de nem tud egyedül élni. Egy társat keres, akit szerethet, akivel megoszthatja életét, megbeszélhetik örömeiket, bánataikat.
    Az Ember egyszer csak fogta magát, és elutazott Londonba egy kis tavaszi városnézésre. Nem tett másképp a Csodálatos Nő sem, gondolt egyet, és elutazott Londonba egy kis tavaszi városnézésre.
    De nem csak a Hyde-parkban és a Temze partján pattantak ki a tavasz virágainak bimbói, hanem az Ember szívében is, amikor megpillantotta a Csodálatos Nőt. Aki ekkor még csak okos, kedves, csinos és gyönyörű volt, csak később vált Csodálatos Nővé, amikor az Ember közelebbről, mélyebbről megismerte.
    Aztán az Ember addig nézte, bámulta, bűvölte a turistabuszon vele szemben ülő Csodálatos Nőt, (mert ez egy ilyen szembeülős, érdekes busz volt: emeletén temérdek gyerekkel, alul alkoholos italokat sűrűn iddogáló kedves kis társasággal), amíg különféle muskátlis-kerthelyiséges randevúhelyeken találták magukat Hűvösvölgytől az Örs vezér teréig. Itt aztán tovább nézték egymást egészen addig, amíg már egymás kezeit is simogatni kezdték, addig simogatták, amíg már meg is puszilták egymást, addig puszilgatták egymást. amíg egy gyertyafényes borpincében a pici puszik hosszantartó csókká formálódtak.
    Aztán addig csókolóztak, amíg nagyon megszerették egymást, és az Ember váratlanul a Csodálatos Nő ágyában találta magát. Aminek következtében jól megtanulta a beágyazás és az ágyhúzás legapróbb fortélyait, de mindenekelőtt azt, hogy a Csodálatos Nő még annál is csodálatosabb…
    A Csodálatos Nő nagyon szép és fiatal, van, aki 30-nak nézi, mások 35 körülinek gondolják, pedig már 40 is elmúlt. Az Ember szeretett volna mind többet együtt lenni vele, de meg kellett elégednie a hétvégékkel, mert a Csodálatos Nő módfelett elfoglalt.
    Elfoglaltságának alappillére a szeretet. A család, a gyerekek, az unokák szeretete. Utóbbiakból hárommal is megajándékozták gyermekei, értük él, értük hal, értük dolgozik, értük megy, értük jön, őket viszi, őket hozza iskolából, óvodából, velük játszik boltost, űrhajóst, földönkívülit, tündérlányt, békakirályt, Jézuskást, bújócskát, fogócskát, mesét olvas, várat épít, vonatot indít, őket öleli, őket eteti, őket fekteti, őket ringatja, őket altatja, őket ápolja, őket gyógyítja, vesz nekik csúzdát, biciklit, homokozót, kiscsigát, nagymacit, velük ugrál a játszóházban, velük hintázik a játszótéren, velük pancsol a Balatonban, amit élete talán legkedvesebb, legboldogabb napjaiként említ.
    Aztán ott van a kert. Hatalmas, színpompás, lenyűgöző. Hat éve formálja egyedül, porból, sárból, sittből, gazból, természetszeretetből, tenniakarásból, tudásvágyból. Nem értett hozzá, de megtanulta könyvekből, barátoktól, szakemberektől, saját magától. Szép kertet akar csinálni, hogy gyönyörködhessen benne,  dolgozhasson benne, élvezze munkája gyümölcsét.
    A kert alapja az óriási, automatával rendszeresen öntözött, nem automatával rendszeresen nyírt üdezöld, selymes pázsit. Díszítik örökzöldek, csúcsos tuják, kúszó tuják,  gömbölyű tuják, selyemakác, lila akác, fehér rózsa, piros rózsa, rózsaszínű rózsa, tearózsa, labdarózsa, pünkösdi rózsa, klemátisz, hibiszkusz, hortenzia, mahónia, japán birs, dália, tavaszi orgona, nyári orgona, vadszőlő, babér, borostyán, lonc, leánder, levendula, krizantém, tiszafa, tűztövis, aranyeső, muskátli, petúnia, büdöske, pistike, Fricike.
    Terem benne mogyoró, eper, egres, málna, ribiszke, meggy, cseresznye, alma, körte, sárgabarack, uborka, zeller, paprika, paradicsom, pattiszon, sóska, szőlő, szomszéd nyúl.
    A Csodálatos Nő  pedig csak nyírja, vágja, metszi, fűrészeli, elülteti, kiülteti, beülteti, átülteti, kapálja, gereblyézi, gazozza, kötözi, permetezi, trágyázza, locsolja, szüreteli, leszedi, felszedi, kiássa, beássa, felássa, egyeli, figyeli, ápolja, óvja, félti, gondozza, szereti.
    A kerthez ház is tartozik, abban lakik a Csodálatos Nő. A 13 helyiségben is talál némi tennivalót az alábbiak szerint.
    Miután tisztasági zónákra osztotta a lakást és környékét a hozzájuk tartozó cipőkkel és papucsokkal együtt, egyik kezével takarít, söpör, port töröl, porszívózik, követ mos, szőnyeget porol, szekrényt pasztáz, parkettát ápol, ablakot pucol, csempét fényez, mosdót súrol, WC-t fertőtlenít, öntözőrendszert programoz, padlófűtést szabályoz, mozgásérzékelőt beriaszt, kiriaszt, mos, tereget, szárít, vasal, fest, mázol, tapétázik, foltoz, varr, vásárol,  szobanövényt gondoz, szúnyogot írt, padlást rámol, másik kezével süt, főz, kuktáz, grillez, mikrózik, fritőzözik, gyúr, dagaszt, darál, dinsztel, reszel, hámoz, gyalul, vagdal, irdal, szeletel, aprít, abál, spékel, pirít, pácol, pucol, perzsel, forral, lefagyaszt, fölolvaszt, megmelegít, tálal, terít, eszik, kirak, átrak, berak, elrak, elmos, sikál, súrol, söpör.
    Aztán van itt még egy kiadó kis lakás a belvárosban, ami elsősorban azt a célt szolgálja, hogyha otthon minden rendben van, és jól működik, akkor is folyamatosan legyen idegeskednivalója, csináltatnivalója. Így hát villanyt szereltet, gázégőt tisztíttat, lámpát javíttat, konvektort vizsgáltat, ablakot tömíttet, bútort cserél, szőnyeget visz, pénzt hoz, gázfogyasztást számol, villanyórát leolvas, házirendet felolvas, rendetlenségen felháborodik, takarít, hirdet, tárgyal, lemond, felmond, megmustrál, kikérdez, gyanakszik, megnyugszik, megegyezik, szerződést köt.
    Mivel még rengeteg fölös energiája maradt a Csodálatos Nőnek, ráérő idejében villamosmérnök-hallgatókat oktat a főiskolán, a környék összes lusta gyerekét matekra tanítja otthon, autót javíttat, téli gumit szereltet, nyári gumit konzervál, új kocsit néz (oszt, szoroz, spekulál, kalkulál), fiánál kutyát etet, vendégeket traktál, Kecelről pálinkát szerez, Örvényesről rozét rendel, Soltvadkerten WOK-sütőt készíttet, Gödöllőn dédit látogat, permetezőt tisztíttat, állólámpát javíttat, Dantét olvas, keresztrejtvényt fejt, tévét néz, rádiót hallgat, politizál, véleményt formál, ügyeket intéz, számlákat rendez, hivatalokba jár, telefonál az alpolgármesternek, a főkapitánynak, a kábelfektetőknek, a Járdafelügyeletnek, a Vízelvezető Műveknek, a Sittet Otthagyó Kft.-nek, az erdősávirtóknak, a parlagfűirtóknak, a hangyairtóknak, a molyirtóknak, a szúnyogirtóknak, és a darázsirtóknak.
    A krónikás már kezd lankadni, lassan elfogynak a jelzői, de a Csodálatos Nő még mindig nem fáradt bele mindezekbe, mert reggelenként gimnasztikázik, hula-hopozik, mezőn kocog, kaukázusi kefirt eszik müzlivel, hideg-meleg zuhanyt vesz, csontjait sűrűsíti, ujjperceit tréningezteti, dobhártyáját rugalmasítja, gerincét tornáztatja, testét balzsamozza, jótékonysági klubba jár, barátnőkhöz jár, fodrászhoz jár, kozmetikushoz jár, manikűröshöz jár, jár-e még egyáltalán?
    És akkor az Ember csodálkozik azon, hogy nincs ideje elolvasni még az új irodalmi műfajt teremtő SMS-verseit sem.
    Hát ide, ebbe a világba cseppent bele az Ember, először csak nézett nagyokat, és viccelődött, hogy kedvese Duracell elemmel működik-e. De hamar rájött, hogy mégsem elem hajtja, hanem a fiatalos frissesség, az egészséges életmód, a tenniakarás, a tudatosság, a határozottság, a fegyelem, a kitartás, az elszántság, a szív, a szorgalom, a szeretet.
    Az Ember először csak kisebb feladatokat kapott a lakásfestés utáni össznépi rendcsinálásban: új mosógépet kötött be, zuhanyfüggönyt szerelt, konnektort javított, szekrényt cipelt, polcot fényezett, nádgarnitúrát portalanított, szőnyeget kefélt, padlót porszívózott, csempét tömített, réztálat ragasztott, függönyöket rakott fel, széklábakra filcet csavarozott, órát, tükröt, képeket aggatott a falakra, miután mindezek kellékeit behordta a garázsból, vagy lehordta a padlásról.
    Később komolyabb munkákra is vállalkozott: megtanult füvet nyírni (előkertet kisnyíróval, hátsókertet nagynyíróval), talicskát púpozni, autót mosni, benzint tankolni, kereket felfújni, fakerítést fabrikálni, tűzifát csoportosítani, garázsajtót kinyitni, minden ajtót becsukni, beágyazni, ágyat húzni, szemetet kivinni, előkertet locsolni, krumplit kiásni, konyhakertet felásni,  szőlőt szüretelni, epret egyelni, hervadt rózsát levágni, fűvel trágyázni, nyulat kergetni, és három szál zellerlevelet leszedni, ami egyenesen a konyhaművészet titkaiba vezette be őt.
    Tud már habot verni, krémet keverni, krumplit reszelni, zöldbabot pucolni, diót törni, csipetkét csipegetni, palacsintát feldobni, kávéőrlőben mákot darálni, fokhagymát kaparni, csokikrémet nyalni, szalonnadarabkát csenni, csúnya süti-szélet hasznosítani, pogácsa tetejét tojásozni, asztalt teríteni, lassan enni, szépen mosogatni, pálinkásüveg-kupakot lecsavarni, pezsgőt nyitni, gázpalackot kezelni, tüzet rakni, WOK-ban sütni, bográcsban főzni, és fondü-spiritusszal az ebédlőgarnitúrát felgyújtani.
    Az Ember így már magasfokú háztartási, mezőgazdasági és konyhaművészeti tudással felvértezve lépett az új életbe, másfél éves szobafogság után kinyílt előtte a világ, megjött az önbizalma, mert már tudta, hogy a szőlőtőkéről kell uborkát szedni, és azt is, hogy melyik kulcscsomót mikor, hová kell tenni.
    Ám nem csak a konyhában és a kertben töltötték életüket, mind többet jártak el otthonról, rájöttek, hogy a legtöbb dolgot társaságban, de leginkább kettesben jó csinálni. Ezért elkezdtek  szabadtéri színpadra járni, hangversenyre járni, táncjátékra járni, társaskörbe járni, kiállításra járni, színházba járni, Old Boys koncertre járni (ott egész éjjel táncolni), uszodába járni, kirándulni járni, piacra járni. Rokonokkal szalonnát sütöttek, barátoknál jacuzziztak, gyerekeikkel ebédeltek, kollégáknál bográcsoltak, szomszédokkal magot rágtak.
    Elutaztak Lovasberénybe borpincézni, Várgesztesre pálinkát inni, Kecelre temetőt gondozni, Tarjánba ünnepelni, Örvényesre csirkét sütni, Egerbe ázni-fázni, Biára gombát szedni, Budakalászra csülköt enni, Sopronba ötnapos próba-nászutat tenni.
    Ezután már együtt csináltak mindent, az Ember boldog volt, hogy segíthetett, a Csodálatos Nő örült, hogy segítenek neki.
    Közben az Ember egy csapásra meggyógyult, kilábalt a búbánatából, elhagyta a betegségét, orvosát, gyógyszereit, ismét van célja az életének. Péntek délutánonként hatalmas virágcsokorral siet kedvese karjaiba, hogy két és fél napra együtt lehessenek, hogy szeressék egymást, és boldogan élhessenek.
    Aztán egy késő nyári délután a Csodálatos Nő titokzatos módon kicsalta az Embert a temetőbe, a sírhoz érve bemutatta férjének, és elmondta neki, hogy őt választotta új párjául. Az Embert valami különös meghittség, soha nem érzett meghatódottság kerítette hatalmába, közelebb lépett, megérintette a fehér márványtáblát, köszönt, bemutatkozott, és megígérte, hogy ugyanúgy fogja szeretni a feleségét, mint ahogy ő szerette.
    A sírfelirat bronz betűi egyre jobban elmosódtak szemeiben, a könnyek akkor csordultak le az arcán, amikor szótlanul megölelték, és megcsókolták egymást. Ez volt az a pillanat, amikor a londoni utastárs örökre Csodálatos Nővé vált. Miután friss virágot tettek a vázába, megsimogatták a sírkövet, és kéz a kézben elindultak a fasor sárguló lombjai között a temető kapuja felé.
    A múlt héten volt a válóper. Lezárult tisztességgel, közös megegyezéssel. Az Ember kifizette az asszonyt, szabaddá, függetlenné vált. Most már nem sajnáltatja, hanem irigyelteti magát, más nemigen változott. Ugyanúgy szeretik egymást. Az Ember és a Csodálatos Nő.


   

                                                         

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.